5/a. rész - Szerencsenap

Reggel a szokásos lelkes módon keltünk… fáradtan leballagtam a fürdőbe, fogat mostam, kihúztam a szememet, arcba dobtam a hajam. Lassan ráfér egy vágás, és az arcba dobással sem értem el sok mindent. Elővettem a hajvasalót, majd vasalni kezdtem. Zsíros a hajam…csak összeragad az egész. Vettem elő hintőport, fellazítottam vele a hajam, de teljesen hülye formát vett fel. Feladom, összekötöttem. Kijöttem onnan, láttam, hogy Lexi eszi a melegszendvicset.
- Eszel! – parancsolt rám.
- Felöltözök. – mondtam, majd felmentem a lépcsőn, előkaptam egy macskás pulcsit, meg egy csőnadrágot. Magamra vettem, majd a konyhába tartottam. Fehérje…a tojás tulajdonképpen az, szóval megsütöttem 3 tojást. Miközben épp próbáltam egy textúrájúvá keverni a fehérjét meg a sárgáját, eszembe jutott, hogy be kellene gyújtani a tűzhelyet. Egy suhintással meggyújtottam, elővettem egy palacsintasütőt (igen, csak azt találtam), beleöntöttem egy kis olajat. Vagyis annyit szántam, de túllőttem. Tocsogni fog a zsírban, hurrá… Beleöntöttem a tojást, és a túlöntött olaj elkezdett pattogni. Egyenesen a kézfejemre. Hirtelen kapkodni, ugrálni kezdtem a fájdalomtól, majd nekiestem a tűzhelynek, a tojást arrébb löktem, majd beletenyereltem a tűzbe, különben arcra estem volna. Kárba ment a tojás is, és még le is égett a tenyerem. Jól indul a nap. Eleinte nem fájt annyira az égés, újból nekiálltam a tojások elkészítésének, de mikor törtem az első tojást teljesen begörcsölt a kezem, lüktetni kezdett, nem éreztem vele semmit. Elkezdett felhólyagosodni, elszíneződni.
- Lex, gyere azonnal! – ordítottam neki, pedig épp most ment fel a szobámba.
A barátnőm szép nyugodtan lesétált, majd kérdezte:
- Mi az, miért kellek? – nézett szét a konyhába.
- Hát… az van, hogy… - szorongattam a csuklóm a fájdalom miatt. – Aúú!
- Jézusom, ez mi?! – nézett a kezemre ijedten.
- Tojást sütöttem, de berakom a kezem hideg víz alá. – mondtam, majd a csap felé fordultam és ráengedtem a kellemesen hűs vizet a sérülésre. – Mennyi idő van? Nem késünk el?
- Ne érdekeljen, a kezed érdekeljen. Ülj le, feladom a cipőd, és rohanunk a dokihoz! – jelentette ki Lexi.
- De minek? Volt már égésem.
- Nem ekkora. – nézett rám, majd kötözte a creeperem.
- De menni akarok iskolába! – meredtem rá.
- Eddig mindig rosszul voltál suli után.
- Nem érdekel, be akarok menni! – mondtam, majd felálltam, magamra kaptam a farmerkabátom meg a táskám és elmentem. Épp a kapun sétáltam ki, Lex utánam ordított:
- Megyek utánad!
- Nem. – mondtam unottan, majd fogta magát, és kinyitotta az ablakot, és kiugrott, onnan futott hozzám. Nem tudtam, hogy megállítani, csak jött.
- Bemehetsz ma, ha nem mondanak rosszat.
- Még jó.
- Valami köszi?
- Nem vagy az anyám. – vitáztunk a rendelőben. Végig zenét hallgatott Lex, mire behívtak, most valami BTS-t. Behívott a doktor úr, megmutattam neki a kezem.
- Jó reggelt, doktor úr! – mondtuk kánonba.
- Szép napot, mi a panasz? – mosolygott ránk az ősz férfi.
- Csak egy égés.. – nyögtem ki, majd megmutattam a tenyerem.
Leültetett az orvos, bekente fertőtlenítővel, ami rettenetesen csípett, majd bekötözte.
- Gézt, fertőtlenítőt feltétlen tartani otthon! Viszlát! – köszönt el tőlünk.
Nem mondtem Lexnek se semmit, csak elindultunk az iskola fele. Épp tesi volt, gyorsan átöltözünk, majd beálltunk mi is. Kár volt…