Leültem a gépem elé, hátha történt valami a neten alvásidő alatt. Megnéztem a jelöléseimet, köztük volt Dávid is. Annyira megörültem, rögtön elfogadtam a felkérést. Nem sokkal később már jött is a skype hívás Lexitől.
- Szia, ráérsz? – kérdezte közömbösen.
- Persze, gyere, várlak. – mondtam, majd ő le is tette. Valami baja lehet, úgy látom. Nézelődtem még, játszottam IMVU-n, mire megérkezett Lexi. Meghallottam a csengőszót, lesétáltam a lépcsőn, és beengedtem a barátnőm. Nem szólt semmit, nem kérdezett, csak felment a szobámba, és leült a gép elé.
- Mi a baj? – guggoltam le mellé.
- Semmi. - mondta, közben átjelentkezett a saját karakterébe.
- Mondd el, annyira látszik!
- Igazából csak találkozni akartam veled, mert vicces, mikor piszkálhatlak, és most tudlak mivel. – nevetett fel, majd felém gördült a székkel.
- Na, Lex, gonosz vagy. – ütöttem a vállába. – De mivel akarsz piszkálni?
- Semmiveeel… - fordult vissza a képernyő felé, és rendezgette az avatar külsejét. Nem mondtam erre semmit, inkább hoztam fel egy zacskó chipset.
- Kérsz? – nyitottam fel a sajtos burgonyaszirmokat.
- Nem, én nem eszek ilyet, hízlal. – mondta, majd elvette az egész zacskót és elkezdte falni. Mindenfele morzsa, chipstörmelék, Lexi csak ette, ette, és ette, közben nevetett. Nem voltam benne biztos, hogy magánál van. Mikor kiürült a zacskó, hozzászóltam:
- Szóval… Ez mi volt?
- Semmi, nehéz a fogyókúra, feladom. – mondta, majd nevetett tovább.
- Hova neked fogyókúra? Hány kg vagy? – néztem rá furán.
- Mérjük meg! – vetette fel az ötletet, majd az íróasztal alatt lévő mérlegért nyúlt. Nyugodtan ráállt, bárhogy mozdult, a mutató nem csúszott 52 felé. Leszállt, majd intett, hogy álljak rá én is. Mindig féltem mérlegre állni, de csak a legjobb barátnőmről van szó, ő nem bántana, így ráálltam. Nem mertem odanézni először.
- Mennyi? 63-nál több? – kérdeztem tőle.
- Igen…
- Mennyi?! – ugrottam meg. A mérleg 68 kg-t mutatott. Teljesen elszörnyedtem. Ez nem mehet így tovább, most jutott el az eszemig. Hirtelen ötletnél fogva kérdeztem meg Lexit:
- Itt alszol?
- Persze, de nem hoztam cuccot.
- Legyen az a legkevesebb. – mondtam, majd mutattam a szekrényre.
Lassan esteledett, mi meg elálmosodtunk, így kihúztam, és megvetettem Lexi ágyát, amíg ő elment tusolni. Épp a takarót igazítottam, mikor lecsúsztam az ágyról. Csak ültem mellette, és néztem a velem szemben lévő üvegszekrényt. Kinyitottam, majd levittem a konyhába az édességeket, addig is távol lesznek tőlem. A barátnőm épp ekkor jött ki a fürdőből vizes hajjal, és a macis pizsamámban. Bementem én is, és letusoltam. Épp hámoztam magamról minden egyes ruhadarabot, és megakadt a szemem a tükörben. Tényleg nem mehet így tovább. Próbáltam elterelni a gondolataimat, bemásztam a kabinba, és magamra engedtem a forró vizet. Habfürdőt nyomtam ki a szivacsomra, majd mosni kezdtem magam, mikor kellően tisztának éreztem a testem, leöblítettem, felkaptam a pizsamám és siettem Lexihez. Felvettem a laptopom, majd átültünk az ágyamra, és együtt nézegettük az osztálytársak adatlapjait. Épp Dávidét mutatta. Én teljesen elolvadtam, de próbáltam rejteni ezt.
- Ráírunk? – kérdezte huncut fejjel.
- Ne már, és ha csak megutál? – aggodalmaskodtam.
- Dehogy utál, na, írjunk! – mondta, majd elkezdett gépelni. Éppen aktív volt, így nem kellett sokat várni a válaszára.
Nem tűnt túl érdeklődőnek, bár az sem tetszett, ahogy Lexi írt. Az a sok kis apró jelecske nem kellett volna. Lecsaptam a laptop tetejét, majd bebújtam a takaróm alá.
- Krisztike, mi a baj? – simította végig a fejem.
- Semmi. – fordultam háttal neki.
- Mondd el.
- Hagyjál! – rántottam le kezét a fejemről.
- Mi bánt?
- Szerinted?! Szerinted mi bánt?! Milyen benyomást keltek? Egy napja kezdtem oda járni, még nem is beszéltem vele, erre lejáratsz. Pont vele ne csináld ezt, nem tudja, hogy te vagy! Menj az ágyadba! – mutattam a másik ágy felé. Nem szólt semmit, csak lámpát oltott, és lefeküdt.
Egész este nagyjából forgolódtam. Alig aludtam valamit, persze ez az órát nem érdekli, felkeltett. Levágtam magamról a takarót, ingerülten kivettem pár ruhát a szekrényből, magamra kaptam, és mit sem törődve Lexivel tettem a reggeli dolgaim. Lesétáltam a lépcsőn, bementem a fürdőbe, szemembe fésültem a hajam, aztán fixáltam. Erősen kifestettem feketével a szemem, azután pedig bedobtam pár füzetet a táskába, felvettem a cipőm, majd elindultam. A barátnőm visszarántott, majd magához ölelt.
- Ne haragudj… - mondta, majd elhallgatott. – Tetszik, ugye?
- Nagyon! – néztem rá dülledt szemekkel.
- Azt hittem így figyel majd rád.
- Így pont nem, de öltözz, aztán meglátjuk. – küldtem fel a szobámba. Nem sokkal később megjelent a kedvenc pulcsimban, egy régi szaggatott nadrágban, ami lógott rajta, majd magára kapta bakancsát, és indultunk is. Útközben megálltunk a házuk előtt, mert a cuccaira szükség van. Beértünk lassan az iskolába, ahol csak özönlöttek ki és be a diákok. Leültünk a teremben, nem sokkal később megjelent valaki. Nem mertem felnézni a hajam alól.
...magához ölelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése